Valóban szeretjük a gépeinket!?

A kijelentés, hogy mi szeretjük a gépeinket, sokszor tartalom, a gépek általtámasztott valós igény biztosítása nélküli, lassan már elcsépelt szlogen. Szeretni kell a gépeinket, vagy megbecsülni és az igényeik szerint kiszolgálni kell-e őket? Mivel fejezzük ki a „szeretetünket” a termelést biztosító gépeink irányába? 

A legtöbb esetben ez a hibáig üzemelésben, az elhanyagolt, koszos, karbantartásmentes állapotban, jellemzően a minőséget és a termelékenységet veszélyeztető hibás működésben, a funkciókat, működést csak részben ismerő kezelőkben merül ki… nagyjából úgy, mint a láncon tartott, odú nélküli kutyánál, akit szintén „szeret” a gazdája. 

Lehet a legjobb segédanyagokkal, alapanyagokkal dolgozni, de a minőség, hatékonyság maximumát minden esetben a leggyengébb láncszem fogja meghatározni. Jellemzően az a válasz érkezik az alacsony kihozatal, minőségi hiba kapcsán, hogy nem megfelelő az alapanyag, a segédanyag, rossz a gép, ezért nem tudunk gyorsítani. Amikor viszont mélyebbre ás az ember, kiderül, hogy a jó futtathatósághoz szükséges beállítási tudás hiányos, a gép különböző beállítási paramétereinek nagy része ismeretlen a kezelő számára, rosszabb esetben már funkcióvesztés, hibás alkatrész az oka a nem megfelelőségnek. A gépkezelők megszokják a hibás működést kiáltó „eljárásokat”, melyek az esetek többségében több állásidőt okoznak. 

Biztosak lehetünk abban, hogy a használat szépen lassan hatással lesz a hatékonyságunkra, amint elindítjuk az új gépünket. Abban is biztosak lehetünk, hogy a gépgyártók is költséghatékony gyártásra törekednek, így sajnos a korábban stabil, megbízhatónak ismert gépek új generációi eddig ismeretlen problémákat rejthetnek magukban. 

Az új gépek elindításával párhuzamosan az azokra szánt „szeretetcsomagot” is el kell kezdeni alkalmazni, azaz a napi szintű állagmegóvástól indulva a merev vagy ciklusidő alapú karbantartásokig, ellenőrzésekig is el kell jutni a lehető leghamarább. 

Ismerni kell gépeink minden egyes részét, funkcióját, tudnunk kell, mi van az ajtó mögött. Minél később tudatosul bennünk, mit rejtenek a perifériák, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy nem szeretjük megfelelően őket. 

Megfelelő karbantartási stratégia nélkül nem fogják jól érezni magukat, és szólni fognak, hogy baj van. A kérdés csak az, tudatosan jutunk el idáig, azaz tervezetten futtatjuk az egyes részeket hibáig és már felkészültünk arra, hogy a javításra alkatrész, hozzáértő személyzet és idő is van, vagy csak tudomásul vesszük, hogy szeretett gépünk nem úgy viselkedik, ahogy azt mi elvárnánk. 

Alapvetően a gépeinket kiszolgálni, karbantartani szükséges, és a megfelelő állapotot fenntartani, fejleszteni. 

Ha tehetjük, nézzünk körbe az üzemekben és próbáljuk meg megítélni, hol találkozunk valódi gazdaszemlélettel! Ahol a gépen a napi szennyeződés nyomai látszanak csak és látunk takarítóeszközöket, amelyeken látszik, hogy használatban vannak, már jó eséllyel elindult egyfajta törődés. Ott, ahol minden ilyen irányú művelet dokumentálva van, tervezés oldalról biztosítottak az erre fordítható időszakok, bizonyos alkatrészeket raktáron tartanak és elhivatott szakemberek dolgoznak a gépeken, ott valóban tartalommal telik meg a kijelentés. 

Amikor egymás mellett áll a tizenhárom éves és az egyéves termelőberendezés, és nem lehet megmondani melyik az újabb, akkor jó úton járunk. Ott elhivatottság, tulajdonosi szemlélet, tenni akarás dolgozik. Ott már csak elrontani lehet azt, amiről mások csak álmodnak.

Megbízható partner a kiszámítható jövőért!

Bombicz György